A beépített melltartó ötletének elvetése után a nyáron sokat foglalkoztam a fűzőkészítéssel. Végignéztem két online tanfolyamot, végigrágtam magam egy százoldalas e-bookon, tagja lettem több fűzős csoportnak és az orosz "fűzőakadémiának", több blog teljes tartalmát elolvastam, de még mindig vannak kérdések bennem. De sürget az idő, ezért belevágtam. A kapható, meglepően sok fűző-szabásminta közül a Freedom-ot választottam, mert egyrészt ismerem a Bra-makers Supply többi mintáját és bízom benne, hogy jó lesz, másrészt a sok minta közt kevés a teljes mellet eltakaró, a mellen szép formát kiadó fűző szabásminta, nekem pedig ilyen kellett. A fűzővel nem akarok alakot formálni, annyira lesz befűzve, amennyi ahhoz kell, hogy fixen fennmaradjon.
Megérkeztek a hozzávalók is. Fém spirálmerevítőt, a végére zárókupakot, műanyag halcsontot itthon is be tudtam szerezni.
A csinvat (coutil) anyagért már egy angol webáruházba kellett "menni". Itt találtam zsinórt és lapos acélmerevítőt is. Mivel elöl nem lesz nyitható a fűző, a kanálra hasonlító acél zárócsatra nincs szükségem (ez egyébként meglepően olcsó volt a webáruházban), ehelyett lesz a lapos acélmerevítő.
Érdekes dolgokat találtam a csinvatról:
A csinvat erős, sűrűbb szálú, sávolykötésű szövet. Készülhet pamut, illetve len középfinom fonalából. Mivel nem nyújtható, ezért a csinvatvászon kitűnően alkalmas a fűzők teherhordó rétegének is. (Forrás: Wikipédia.)
Kétnyüstös fonalú, tömöttebb nemű vászonszövet, másképp: kittöl. Így nevezik a szintén sürűbb szálú sávolyos szövetet is, amilyenek az asztalkendők, abroszok. A szó töve a csim, mely a csom(ó) változata - csimós azaz csomós szövet. (Forrás: szójelentése.com)
Kutatás közben találtam egy francia-magyar divat-szakmai szótárat is. :)
A méret megállapítása kicsit nehézkes volt, mert a mérettábla csak a mellbőséget tartalmazza (illetve a szükséges zárócsat hosszát), de a leírás alapján azért sikerült. Mellben és csípőben E, derékban D méret szerint másoltam ki a mintát, ami összesen 12 részből áll. (Ez a próbadarabhoz szükséges, a végső fűző kétszer ennyi lesz a két réteg miatt.)
Tetszenek a szabásminta-nehezékeim? Így csináltam őket!
A mintát ceruzával másoltam át a próbaanyagra, ami egy olcsó, de szintén erős, keményítővel átitatott pamutvászon, szinte kartonpapírként viselkedett. Nagy odafigyelést igényelt, nem maradhatott le semmilyen jelölés. Egy rész így is sikerült kétszer felrajzolni. Itt az egyik oldal látható:
A részeket egy erős ollóval kivágtam. Felvarrtam a danubiaszalagot a középső merevítőknek.
Eddig tartott a munka könnyű része. Ezután sokszor megálltam, szünetet tartottam, mert egyszerűen elfáradtak a kezeim. Összevarrtam a fűző részeit, majd a varrásokra is danubiát varrtam további merevítőknek. A merevítők még nincsenek benne, de így megáll:
A hátközép részekre díszítőöltéssel karikákat varrtam a saját szórakoztatásomra, ez legalább pihentető volt. A tesztdarabba nem teszek ringliket, de könnyen ki tudom számolni, hányadik lyukakon fűzzem át a zsinórt a próbához.
Elsőre a műanyag halcsontot tettem a bújtatókba, ekkora mennyiségben tökéletesen tartottak. A képeken három ponton, szaténszalag-darabokkal van összekötve hátul a fűző, nincs befűzve, nem feszül, mégis nagyszerűen áll, pontos, és ez nagy öröm! Kicsit rövidítek rajta, de úgy látom, felül semmit nem kell alakítani.
Ekkor még nem érkezett meg a lapos acélmerevítő, ami majd a két mell közt is behúzza a fűzőt a szegycsonthoz. A képen a szoknya alatt egyelőre nincs alsószoknya. A próbababa is elégedett!
A Wikipédián meglepően jó és hosszú szócikk olvasható magyarul a fűzőkről!
A blogra kihelyezett szövegek, munkák és az azokat ábrázoló fotók saját munkáim, az azokkal kapcsolatos szerzői jogok engem illetnek. Idegen anyagok felhasználása esetén a forrást feltüntetem. A szövegek, fotók kimásolásához, felhasználásához nem járulok hozzá, azokat kizárólag otthoni felhasználásra készítettem.
