Időben elkészültem a Freedom fűzővel, november utolsó napján szerepelt a szalagavatón. Néhány képen keresztül, a teljesség igénye nélkül bemutatom, hogyan varrtam meg.
A próbadarab sikeres megvarrása után meg is érkeztek a szép és profi alapanyagok az angol Sew Curvy webshopjából. Külső anyagnak erős, fehér szatént választottam…
… belső, teherhordó anyagnak halszálka-szövésű csinvat vásznat. Mindkettőből fél métert vettem.
A merevítőkhöz való behúzószalag nem ugyanaz, mint a melltartók behúzópántja, az ívesen hajlítható, keskeny és puha, ez pedig széles, egyenes és merevebb.
A próbafűzőn bejelöltem, hogy hol szükséges módosítani a modell adottságai és a kívánt eredmény szerint: elöl alul rövidebbre és kicsit ívesebbet szerettünk volna, hátul pedig a felső szélét kellett lejjebb vinni. A szabásmintára átmásoltam a változtatásokat.
Mindkét anyagra átrajzoltam a fűző minden részét és az összes jelölést.
Ez összesen 24 részt jelent!
A csinvat részek közepére, a szabásminta jelölései szerint felvarrtam a behúzószalagokat. Az eleje közepébe egy lapos, merev acélcsont kerül (oda, ahová a nyíl mutat).
Először elkészítettem a két fél hátát.
A képen jól látszik, hogy hol futnak majd a halcsontok: az egyes részek közepén (a minta jelöléseinek megfelelően), a behúzószalagban, illetve az egyes részek találkozásánál csatornákat képeztem a fűző anyagából.
A ringlik beütésétől tartottam a leginkább, de jól sikerültek, ez főleg a szerszámnak köszönhető. Prym fogóm van, hozzá való ringliket használtam. A csomag részét képezi a lyukasztó, amivel pontos, szép, határozott lyukakat tudtam készíteni különösebb erőfeszítés nélkül.
A másik, szintén a csomagban lévő toldalékkal tudtam beütni a ringliket, ehhez már kellett némi fizikai erő.
A háta részek:
Az eleje részeket is összeállítottam, majd hozzávarrtam a két háta részhez. A fűző belülről:
És kívülről, itt még csak pár merevítőt tettem bele:
A fűző alsó és feslő szegélyét a szatén anyagból vágott ferdepánttal szegtem el. Ez a mellrészen a csúcsoknál és a dekoltázsban trükkös volt, hiszen az anyag erős és merev.
A fűző összesen 31 merevítőt tartalmaz. Ez a mennyiség már gyengébb halcsontból is bivalyerős tartást biztosít, főleg, hogy nem alakformálás volt a cél, a fűzővel a bordákat nem szorítottuk össze.
Fűzésre pamutzsinórt használtam, a képen látható mennyiség 7 méter, ennyit javasolt a szakirodalom. Fűzésre használják még a patkányfarok néven futó zsinórt is, ami fényes, hengeres keresztmetszetű.
A fűzőt nem alul (vagy fölül) kötjük meg, hanem a derék vonalában. Két, nyuszifülnek nevezett hurkot képzünk, és annál fogva húzzuk-fűzzük a fűzőt. A kilógó nyuszifüleket végül behúztam a zsinórok és a szoknya alá.
A modellem elégedett volt, jöhetett a dekorálás. (Ha nem lett volna elégedett, ebben a stádiumban már amúgy sem lehetett volna semmit módosítani…) Fehér csipkevirág-szalagot vágtam fel, az egyes virágokat pedig gyöngy-szegeccsel erősítettem a fűzőhöz.
Először a babán rendeztem el őket, gombostűvel tűztem a fűzőbe a virágokat.
… és megint csak a Prym fogóval ütöttem be a szegecseket. A Prymnek nincs ilyen gyöngyszegecse, ezért hozzá beütő toldaléka sem, de a fogó egyik pofáján egy műanyag patentozó toldalékkal, másik pofáján a lyukasztó toldalékkal, ami kúpos, ezért a szegecs fém oldalának mélyedésébe pont beleillik, sérülés nélkül és stabilan tudtam rögzíteni a szegecseket.
Két virágot egy kis csatra is felapplikáltam, ragasztópisztollyal.
Virágok kerületek a szoknya felső tüllrétegének alsó 30 cm-ére is, egyrészt dekorációs céllal, másrészt súlyként, hogy a könnyű tüllrétegek ne akadjanak fel egymáson.
A nagy napon készült fotókat nézegetve utólag is vállon veregetem magam, szerintem jó kis fűző lett. :)
A blogra kihelyezett szövegek, munkák és az azokat ábrázoló fotók saját munkáim, az azokkal kapcsolatos szerzői jogok engem illetnek. Idegen anyagok felhasználása esetén a forrást feltüntetem. A szövegek, fotók kimásolásához, felhasználásához nem járulok hozzá, azokat kizárólag otthoni felhasználásra készítettem.
